A hüvelyflóra szerepére nem csak a bakteriális vaginosis, hanem az azzal összefüggést mutató HPV-fertőzés tartóssá válásának megakadályozásában is igen jelentős.

A kismedencei gyulladás a nők felső genitális traktusát érintő polimikrobás fertőzés, melynek két leggyakoribb kórokozója a Neisseria gonorrhoeae és a Chlamydia trachomatis. Diagnosztikája a klinikai tünetekre és a kórokozók kimutatására épül. Jelentősége a hosszú távú következmények, a méhen kívüli beágyazódás, a meddőség, a krónikus kismedencei fájdalom kiala­kulásában rejlik. A kezelés kellő időben történő elkezdése a szövődmények arányát csökkenti. A legújabb szakmai irányelvek összefoglalják a hatékony ambuláns és fekvőbeteg kezelés módszereit és a megelőzés jövőbeli irányait.

A közleményben a strandok, meleg vizű fürdők látogatása után nagyobb eséllyel kialakuló gyermek-nőgyógyászati és nőgyógyászati hüvelyfer­tőzéseket tárgyaljuk. A leírt hüvelyfertőzések természetesen többnyire közfürdők látogatásától függetlenül diagnosztizálhatók, ezért a kórképek számos egyéb hajlamosító faktorát, szexuális úton terjedő fertőzésekkel való kapcsolatát is elemezzük.

A Húgyúti fertőzés nyomán a  hólyag falába hatolt, nyugvó állapotban lévő E. coli baktériumokat a hüvelyben felszaporodó Gardnerella baktériumok reaktiválják és folyamatosan kiújuló infekciót váltanak ki.

A bakteriális vaginosis (BV) a hüvelyi fertőzések egyik leggyakoribb formája, mely egyeseknél csak vulvovaginalis diszkomfortérzést okoz, melyet hüvelyi váladékozás, kellemetlen szag és a hüvely irritációja kísér, másoknál kifejezett, súlyos panaszokat okoz. A kórkép etiológiája még napjainkban sem teljesen egyértelmű.

A bakteriális vaginosis (BV) a hüvelyi ökoszisztéma felborulásával járó tünetegyüttes, melyhez egy sor negatív egészségi következmény kapcsolódik. Bár a BV okai nem teljesen tisztázottak, szoros korreláció mutatkozik a BV és bizonyos mikroorganizmusok, többek között a Gardnerella vaginalis vagy a Prevotella-speciesek között.

Az emberi testben számos lokalizációban vizsgálták és kutatták a mikrobióták (a jelen lévő mikroorganizmusok) és a mikrobióták összessége által alkotott mikrobiom jelentőségét. A velünk, rajtunk és bennünk élő mikrobák védő és tápláló szereppel is bírnak, időnként azonban veszélyt jelentenek. Napjaink kutatásainak egyik iránya ennek a rendszernek, ennek az egyensúlynak megfejtése.

Az elmúlt néhány év molekuláris genetikai vizsgálatai meglepő eredményekre derítettek fényt. A vagina mikrobiomjának (VMB) nem várt komplexitását tárták fel a „mély” szekvenciaanalízisek. Egyes hipotézisek szerint a barrier sérülését követően a patogén baktérium transzlokációját gyulladásos folyamat kíséri, mely malignussá válhat. Ezért a hüvelyi ökoszisztéma bakteriális vaginózis (BV) és vaginitisz miatt felborult egyensúlyának helyreállítása érdekében kiterjedt kutatásokat folytatnak.

A bakteriális vaginosis (BV) gyakori kórállapotnak számít a reproduktív korú nők körében, egyben növeli a szexuálisan terjedő fertőzések (pl. HIV-infekció) előfordulásának kockázatát, terhességben pedig fokozott koraszülési kockázattal társul. A BV egy diszbiotikus kórállapot, melynek etiológiája jórészt ismeretlen. A betegség jellemzője a hüvely mikrobiális összetételének megváltozása: az egészséges vaginalis mikrobiomot alkotó Lactobacillus speciesek helyét BV-asszociált mikroorganizmusok váltják fel, mint amilyen például a Gardnerella vaginalis. Több tanulmány is igazolta azonban, hogy a G. vaginalis jelenléte önmagában nem elegendő a BV diagnózisához. A G. vaginalis az olyan esetek 50−70%-ában is kimutatható, ahol a Nugent-score alapján nem áll fenn BV. A G. vaginalis különféle virulenciafaktorokat (pl. vaginolizin, szialidáz) expresszál, és biofilmképző képessége révén fokozott toleranciája áll fenn a lactobacillusok által termelt tejsavval és a hidrogén-peroxiddal szemben, és fokozottan ellenáll az antimikrobás kezelés hatásának is.

A bakteriális vaginosis (BV) gyakori kórállapotnak számít a reproduktív korú nők körében, egyben növeli a szexuálisan terjedő fertőzések (pl. HIV-infekció) előfordulásának kockázatát, terhességben pedig fokozott koraszülési kockázattal társul. A BV egy diszbiotikus kórállapot, melynek etiológiája jórészt ismeretlen.